Jó az oldal!

Az én e-mail címem sem jelent meg ramaroza@gmail.com

Keresek egy Sándor keresztnevű gazdálkodót, aki kb. egy éve költözött Sirokról Fonóba.

Hihetetlen, hoygezakisfalu ahol enszulettem 1947be, ijen modern internet lapot adki.

az előbb nem jelent meg a címem: info@kastelyok.com

Tisztelt Helybéliek! Segítséget szeretnék kérni! Egy-két leírásban szerepel, hogy volt Fonóban egy kastély, talán Festetics-kastély. Erről szeretnék valami infót, hogy ez igaz-e, megvan-e még az épület vagy már lebontották, esetleg képeket, bármit, szívesen kitenném az oldalamra. Köszönettel: Badó Péter

Fonói születésű vagyok , édesanyám, nagyszüleim , dédnagymamám alusszák örök álmukat a fonói temetőben.Minden alkalommal ha őket meglátogatom ,végigjárom a temetöt és szinte mindenkire , aki ott nyugszik emlékezem gyerekkoromból! Könnyes szemekkel és nehéz szívvel távozom! De egy csepp Fonót mindig magammal hozok!

Gratulálok a honlaphoz! Így az idő haladtával, egyre többet gondolok kis falumra, a fonói gyermekkoromra. Nekünk gyerekeknek gondtalan gyermekévek voltak azok. De sokat barangoltunk a határban, aztán a déli vagy esti harangszóra mentünk haza. Emlékszem a Kiserdőre, ahol tudtuk hol találunk fehér és kék ibolyát, a Pupák dombra, ahol télen szánkóztunk, meg a csilingelő lovasszánkókra, melyek után kötöttük a szánkókat vagy éppen felugrottunk a széles szánkótalpaikra. A téli örömeink közé tartozott még a Malom-árok menti befagyott vizenyős területeken a csúszkálás. Nyáron a patakokban fürödtünk, a kis hidak mentén iszappal eltorlaszoltuk a víz útját, így felduzzasztottuk, a mosópadokról jókat ugráltunk a vízbe. Kisebb-nagyobb csapatokban elsétáltunk a Gecsenybe, a gázlói kastélyhoz, a Malom-árok feletti szőlősorokhoz. Nagyszülőkkel, szülőkkel a Taszári-hegyre, Zimányba az erdőn át, Batéba a vasútállomáshoz. Leggyakrabban gyalog, esetleg lovaskocsival, később kerékpárral.Szemeim előtt megjelenik az útvonal, még most is Fonóból odatalálnék! Ismertünk mi gyerekek minden fát, bokrot, virágot. Emlékszem a szombati nagy utca, útsöprésekre, a vasárnap délutáni nagy beszélgetésekre a házak előtt lévő kispadokon, Kati néni, Mariska néni, Panni néni ... elbeszéléseit szívesen hallgattam. Nekünk gyerekeknek gondtalan időszakunk volt, de a felnőtteknek, nagyszüleinknek, szüleinknek bizony rendkívül küzdelmes, olykor rettegés. Jöttek a téeszcsé szervezők, az ávósok, a fináncok. Aztán elvették a földjeinket, állatainkat. A kiscsikónkat, kisborjúnkat még néha meglátogattuk a "TSZ istállóban", de később azt sem engedték meg. A mi lovaskocsinkat és lovainkat más hajtotta, amikor a házunk elé ért velük a kocsis, jó nagyot csapott a lovakra. Balga ember nem is gondolta, milyen mély lelki sérülést okozott nagyszüleimnek. Vagy mégis tudta, azért? Ah, de nem akarok a rosszra emlékezni, én hálás vagyok a sorsnak és Szabó néni bábának, hogy itt születhettem, a későbbi életemet, gondolkodásomat az itt szerzett élmények megalapozták, meghatározták. Rendkívül módon tiszteltem, becsültem, szerettem a szorgalmas fonói embereket. Nagyon ritkán, ha átutazom szülőfalumon, akkor ez a tisztelet továbbra is megvan, mert szép kis faluvá alakult. A nyelvjárást, amelyet nagyon szépnek tartok, sosem felejtem el. Az volt az anyanyelvem, a mostani meg a tanult.

Honlapjukat rendszeresen látogatom.Nagyon szép.Gratulálok!

Köszönöm a kellemes élményt, amit eltölthettem -e remekül megszerketett honlapon. Gratulálok !

Nagyon szép honlap!! Gratulálok!

Használják ezt a vendégkönyvet ötlet- és panaszládaként, vagy észrevételeik kinyilvánítására, de semmiképpen se szemetesnek.