Igaz, hogy a kemény munka még nem ölt meg senkit, de hát miért kockáztasson az ember.

Az Ír kisváros, Donegal egyik kocsmája parkolójának sötét zugába szép csendesen behúz az éjszakai járôr. Kisvártatva, mikor bent elhangzik a 'záróra!', látja, hogy kijön egy igencsak támolygó alak, alig tud járni. Az ember botorkál egy ideig a parkolóban, a zsaru csendben figyeli.
Végtelennek tűnő ideig jön-megy a pasas, próbálgatja a kulcsát vagy öt-hat kocsi zárjába míg végül sikerül megtalálnia a sajátját. Nagynehezen kinyitja az ajtót és szinte beesik az ülésre. Az emberek szállingóznak közben kifelé és elfelé, de ô csak ül, csak ül, hosszú percekig.
Végül aztán elindítja a motort, bekapcsolja az ablaktörlôt - csendes nyári este volt! -, az indexet kapcsolgatja ki- meg be, dudál, aztán felkapcsolja a világítást. Elindul a kocsival, megy pár centit, aztán kicsit vissza, aztán újra még vagy jónéhány percig míg aztán egyhelyben marad megint egy jó ideig. Közben a többi vendég is elhajt, kikerülgetve a szerencsétlenkedôt.
Mikor aztán az utolsó kocsi is kihúzott a parkolóból, végre elindul, szép lassan, ki az útra. A zsaru, aki türelmesen csak erre várt, begyújtja a motort, felkapcsolja a villogó lámpákat és megállítja az ürgét, hogy megszondázza.

Legnagyobb meglepetésére a szonda "0" alkoholt mutat! Nem tudja mire vélni a dolgot, mondja a vezetônek, hogy be kell hogy kisérje az ôrsre, mert nyilvánvalóan a szonda hibás.

'Én nem hiszem,' mondja Paddy , igazán büszkén saját magára 'csak ma este én vagyok az ügyeletes csali!'